Vonalak a balkonon

“Keep calm and enjoy art!”

Megszokhattátok tőlem, hogy elárasztalak benneteket az írásaimmal.., na jó ez csak vicc volt :) Pedig sok minden történik  csak sokszor ha nem ülök le azonnal, később már tova sodornak a család apró cseprő ügyei és  már nem készül el …

Ma arról fogok írni, hogy miért fontos a gyerekek életében a művészet. Az iskolában viszonylag gyorsan megtanulja mindenki, hogy rajzolni festeni, énekelni másodrendű dolog.
Sajnos a spanyol ovikban még sokat kézműveskednek a gyerekekkel, de az idő előrehaladtával ez egyre jobban háttérbe szorul a “komolyabb” tantárgyak mellett. Miért baj ez?  Időnk jelentős részét töltjük Tv, számítógépek közelében. Képek százaival bombáznak bennünket nap mint nap az utcán, gondoljunk csak az óriásplakátokra, a munkahelyünkön, és még a hálószobánkban is jelenlevő közösségi médiákra. Hány évet töltöttünk azzal, hogy megtanuljunk helyesen írni-olvasni, pedig a mindennapi kommunikáció során egyre kevesebbet olvasunk, azt is csak felületesen pár soros rövid cikkekre szorítkozva. Mindeközben nem tanítjuk a gyerkeknek azt, hogy hogyan kell a képeket helyesen “olvasni”. Attól függően hogy egy adott szöveg  mellé milyen képet teszünk már az olvasóban kialakul egy érzés, egy illúzió azzal kapcsolatban amiről majd olvasni fog. Még mielőtt belekezedene az első sorokba. A legtöbb ember észre sem veszi, hogy milyen mértékben befolyásolják.
Hát nem különös, hogy épp képeket olvasni nem tanítjuk a gyereket?

Álmodtam egy nagyot,és vettem egy nagy levegőt. Elhatároztam, hogy képeket fogok nézegetni a gyerekekkel. Kortárs festményeket, szobrokat, fotókat….ÉS beszélgetünk. Ráérősen. Meghallgatjuk egymást. Megtanuljuk elmondani a véleményüket anélkül, hogy ezzel megbántanánk a másik embert. Kifejteni a nézőpontunkat, és érvelni mellette. Nem legyőzni a másikat, “belepasszírozni a betonba” , de ütköztetni eltérő álláspontokat. Kritikusan gondolkozni, nem csak felületesen szemlélni az elénk vetített képeket. ÉS alkotunk. No nem úgy ahogy az egyik oviban, ahol Mondrianról beszéltek a gyerekeknek(ami önmagában nagyon is üdvözítő) majd eléjük tettek egy bekockázott fénymásolt papírt, hogy színezzék ki. No de nem akárhogy, hanem úgy ahogy a tanító néni mondja…..pedig a tanító néni nagyon kedves, csupa jó szándék.
Szóval alkotunk, szabadon. Az adott művész által használt anyagokkal, vagy hasonló technikával, vagy az általa kedvelt témákat véve alapul alkotunk. “ L’art por l’art.”
Tanulunk kreativitást akartam írni, de ez nem igaz. Mert a gyerekek természetüktől fogva kreatívok.(Elég csak arra gondolni, hogy hány féle módon próbálnak bennünket rávenni, hogy egy általuk kívánt dolgot teljesítsünk.) Helyesen fogalmazva inkább azt kéne írnom, hogy lehetőséget kapnak arra, hogy önmaguk legyenek. Az iskolarendszer egyforma kicsi kockákra bont le bennünket akikből aztán tetszés szerint lehet bármi. Csak közben pont elfelejtünk  önmagunk lenni. Kreatív, gondolkodó gyerekek nem csak rajzolni fognak tudni, de műveltségre tesznek szert(oké tudom ez pont ma nem annyira fontos, de azért hátha ezért került első helyre), ügyesebben oldják meg a problémákat az élet minden területén. Nem sok pici művész palántát szeretnék kinevelni, csak egy eszközt adni ezeknek a gyerekeknek a kezébe, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb felnőttek lehessenek.
Jól hangzik, nem? Az első ábrándokat és tettek követték. Ha lassan is, de az álmok valóra válnak. Ha minden jól megy ősztől már több helyen is foglalkozásokat vezetni Spanyolországban.